2012. május 16., szerda

Itt vagyok...

Sziasztok! Bereczki Szabolcs, 42 éves Sajószentpéteri lakos vagyok. (Most még fénykép nélkül, de a későbbiekben [remélhetőleg!] lesz az is.) :)


Lassacskán indul a csomózott termékekről készített blogunk, amiben próbálok majd érthető leírást adni a `kreálmányokról`, és utalni arra, hogy hol lehet rájuk találni, vagyis megtekinteni azt, miként csinálják azok, akik már évek óta űzik e hobbit, vagy magasabb szintjét: a művészetet.

Mert készülnek elég csecsás darabok a caomókból..

Csomózott karkötő
Az indulás 1.8mm átmérőjű nylon zsinór. Ebből vettem 4 szálat, összeolvasztottam a végeket és kötöttem rá egy csomót, aminek a neve Manrope knot.

[Sajnos a magyar megfelelőjét nem tudom, de ha a nevet beírjátok a keresőbe rengeteg lehetőséget ad ki rá. Szóval mindent meg lehet róla találni angolul.] :)

A folytatást koronás csomók alkotják (crown knot), amiket a közep tájon megszakít egy Matthew Walker csomó, amit díszítésnek szántam. [Bár a gyakorlás sem volt utolsó szempont! :) ] A végétől kb. 80 mm-re egy szálat külön választottam és a maradék 80 mm-ert 3 szálas koronás csomóval folytattam. A három szálat visszafűztem az alap fonatba, majd a visszafűzés helyét egy törökfejes csomóval fedtem le. A csomónak a teljes neve 4X5turks head knot. Ami anyit tesz: 4 hajlatos 5 menetes török fejes csomó. [Legalábbis azt hiszem, mert az angol tudásom a gyértől kevesebb. ;)]

Ime az eredmény:



Sziasztok!!!



2012. május 13., vasárnap

A kezdet avagy mindig van egy első pillanat...

CSOMÓ azaz KNOT.

 
`Van aki e szót nem ismeri?` Túl sokan biztosan nem lehetnek...  :) A legtöbb embernek azonban ez valóban csak egy `szó`, ami a világ egyik legegyszerűbb dolgát rejti. (Ki az, aki nem tud csomót kötni?) Vannak azonban, akiknek a művészetet, a szenvedélyt jelenti... Igen, ez utóbbiak közé tartozom én is. :) Valamikor az 1970-es évek vége felé robbantózsinórból fontuk a barátaimmal az első kulcstartóinkat (több-kevesebb sikerrel persze), aztán sokáig feledésbe merült nálam, hogy többre is képes vagyok, mint kötni egy csomót a cipőfűzőmre vagy egy madzag végére. Most újra ébredt a nagy szerelem (ne kérdezd miért, ne kérdezd hogyan) és lassan kiteljesedik mert egyre sűrűbben születnek a `kreálmányok`.

Órákat, napokat töltök próbálkozással, amíg nem lesznek `tökéletesek` a csomóim, amíg nem jön az a csodálatos érzés, amit elégedettségnek hívnak...
Próbálom magam fejleszteni és nem csak azokat vagy olyanokat készíteni amit a neten láttam...


...ezért megszületett ez a blog.